Baziliskus: más néven a Kígyók Királya. Ezen csúszómászó, mely gyakorta gigantikus méreteket ölt, száz-évekig is elélhet. Bölcsõje a tyúknak tojása , melyen varangyos béka kotlik. Gyilkos fegyvere is felettébb csodás, hisz halálos méregtõl csepegõ foga mellett a nézése is halált hozó: valamely ember vagy állat tekintetének tüzébe kerül, nyomban életét veszíti. A pókok menekülnek a Baziliskus elõl, mert gyûlölt ellenségük. A Baziliskus pedig fél a kakas rikkantásától, aminek hallatán menten kiszenved.
Bicegóc: avagy más néven lápi lidérc, a mocsárba csalja az utazókat. A kis lámpással, amit a kezében látni lehet, tévútra vezeti a vándort, s ha az követi a fényt, akkor...
Dementor: a legvisszataszítóbb lények közé tartoznak, akiket valaha a hátán hordott a föld. Amerre járnak, kiszívják a levegõbõl a békét, a reményt és a boldogságot. Még a muglik is megérzik a jelenlétüket, pedig számukra láthatatlanok. Ha túl közel mész egy dementorhoz, kiszippant belõled minden kellemes érzést, minden boldog emléket. A dementor, ha megteheti, addig élõsködik rajtad, amíg olyanná nem válsz mint õ maga: lelketlenné és gonosszá. Kiszipolyoz, s végül nem marad benned más, csak a legszörnyûbb emlékeid.
Fõnixmadár: csodálatos vörös, és arany tollai vannak. Hatalmas súlyt képesek felemelni, a könnyük gyógyerõvel bír, és mellesleg igen hûséges háziállatok. Egy bizonyos idõ elmúltával kigyulladnak, azután hamvaikból új életre kelnek.
Hippogriff: nagyon önérzetes és sértõdékeny állatok. Mindig hagyni kell, hogy a hippogriff tegye meg az elsõ lépést. Szépen udvariasan. Oda kell menni hozzá, meghajolni, és várni. Ha õ is meghajol, akkor megérintheted. De ha nem, sipirc, mert nagyon éles a karma. A hippogriffek nem szeretik a pislogó embereket és igen sértődékenyek.
Kappák: pikkelyes majmokra emlékeztetõ undok víziszörnyek abban lelték örömüket, ha úszóhártyás kezükkel jól megszorongathatták a gyanútlan fürdõzõl nagy lábujját.
Kákalag: zöld, hegyes szarvú, ronda lény. Vízidémon.A törékenységét kell kihasználni. Abnormálisan hosszú ujjai vannak. Szorongatni jól tud velük, de könnyen eltörnek.
Kvibli: kviblinek az olyan embert hívják, aki varázslócsaládban született, mégsincs benne mágia. A kvibli nagyjából a mugli származású varázsló ellentéte. Nagyon kevés van belõlük.
Mumus: a mumusok a sötét, zárt helyeket kedvelik. Elõszeretettel rejtõznek el a szekrényben és az ágy alatt. A mumus alakváltó lidérc. Ha találkozik valakivel, azt a külsõt veszi fel, amivel a legjobban rá tud ijeszteni. A szekrény mélyén lapuló mumus még nem ölt alakot. Elõbb ki kell találnia, mivel rémiszthet meg minket. Senki nem tudja, hogyan fest egy mumus, amikor egyedül van, de ha kiengedjük, nyomban azzá válik majd, amitõl vagy akitõl a legjobban rettegünk. Ha mumussal van dolgunk, jobban tesszük, ha többedmagunkkal szállunk szembe vele. Akkor ugyanis megzavarodik. A mumust egyvalamivel lehet elpusztítani és az nem más, mint a nevetés.
Rõtsipkás: csúf, kicsi koboldszerû lények, olyan helyeken ólálkodnak, ahol valaha vérontás történt. Vártömlöcökben és elhagyott csatamezõk gödreiben leselkednek az arra tévedõkre , hogy jól elagyabugyálják õket.
Unikornis: kb. 2 éves korukban változnak ezüstszínûvé, és 4 évesen nõ ki a szarvuk. Fehérek csak akkor lesznek, miután teljesen kifejlõdtek, úgy 7 évesen. Kicsi korukban még nem olyan bizalmatlanok. A fiúkat is jobban tûrik
Vérfarkas: bár feltételezhetően Európa északi feléből ered, világszerte megtalálható. Az ember csak harapás útján válik vérfarkassá. Erre az áldatlan kórra nincs igazi gyógyír, de bájitaltani kutatásoknak köszönhetően a legrosszabb tünetek ma már kiküszöbölhetők.A farkaskórban szenvedő varázsló vagy mugli egész hónapban normálisan él, de teliholdkor bestiává változik. A vérfarkas abban különbözik a legendás lények túlnyomó többségétől, hogy kifejezetten embere vadászik.
Zordó: ez egy ómen. A temetõkben kísértõ óriás szellemkutya.

Forrás: Mézesfalás