24. fejezet

Sectumsempra

Másnap Harry elégedetten számolt be Hermionénak és Ronnak az előző este szerencsés eseményeiről bűbájtan óra alatt. Beszélgetésük közben az is kiderült, hogy a tegnapi nap nem kedvezett a romantikus kapcsolatoknak: Ron szakított Lavenderrel, illetve Ginny és Dean is szétmentek. Lavender ugyanis látta, ahogy Ron és Hermione kijöttek a fiúk hálószobájából, de értelemszerűen Harryt nem láthatta, így rögtön téves következtetéseket vont le, és végül saját maga vetett véget a románcnak. Ginnynek pedig akkor lett elege, amikor Dean már megint át akarta segíteni a portrélyukon, bár egy ideje már egyébként is elég viharos volt a kapcsolatuk.
Az óra végeztével a három barát visszament a klubhelyiségbe. Ronból és Hermionéból is sugárzott a jókedv. Ron hangulatváltozása nyilvánvalóan a nyűgös kapcsolat végének volt köszönhető, Hermione pedig a szép időre hivatkozott. Egyikük sem vette észre, hogy Harry agyában milyen zavaros gondolatok kavarognak Ginnyvel kapcsolatban:
"Ő Ron húga.
De dobta Deant!
Ez nem változtat a tényen, hogy ő Ron húga.
De hát én vagyok Ron legjobb barátja!
Így még rosszabb.
Talán ha először vele beszélnék...
Megütne.
És akkor mi van?
De hát a legjobb barátod!"
Visszaérve a klubhelyiségbe alig vette észre az iskolába visszatért Katie Bellt, de aztán kifaggatta őt a támadása körülményeiről. Ám a lány sajnos semmi használható információt nem tudott adni. Semmire sem emlékezett azt követően, hogy belépett a Három Seprű női mosdójába. Hermione ebből azt a következtetést vonta le, hogy akkor minden bizonnyal nő az elkövető, azonban Harry ezzel nem értett egyet arra hivatkozva, hogy a százfűlé-főzet segítségével bármilyen nemű lehetett az illető.
Harry tehetetlenségében úgy határozott, beveszi a maradék Felix Felicist és újra megpróbálkozik a Szükség Szobájába való bejutással. Hermione azonban lebeszélte erről, mert egyáltalán nem tartotta biztosnak, hogy a bájital segítségével sikerülne elérnie a fiúnak, amit akar, és egyébként is szüksége lesz még a maradék főzetre, mikor Dumbledore-ral elmennek a horcruxért.
Ron felvetette azt az ötletet, hogy mi lenne, ha ők maguk készítenének még Felix Felicist. Harry rögtön meg is nézte a Félvér Herceg bájitaltan könyvében az elkészítés módját, azonban az ötlet kudarcba fulladt, mikor kiderült, hogy a főzet rendkívül bonyolult, és hat hónapba is beletelne, mire elkészül. Harry már csukta is volna be a könyvet, mikor felfedezte, hogy az egyik lap sarka be van hajtva, és eszébe jutott, hogy még régebben ő jelölte így meg azt az oldalt. A felhajtott rész egy apró megjegyzést rejtett, a Sectumsempra varázsigét "Ellenségek számára" megjelöléssel. Még mindig nem tudta, vajon mire való a bűbáj, de elhatározta, hogy az első adandó alkalommal kipróbálja McLaggenen.
Az egyetlen ember, aki nem örült Katie Bell visszatérésének, az Dean Thomas volt, tekintve, hogy így ugrott a helye a csapatban. Az esti kviddiccsedzésen a csapat megszabadulva McLaggentől és kiegészülve Katie-vel a legjobbat hozta ki magából. Harry gondolatai még mindig Ginny és Ron körül keringtek, bár legjobb barátja állandóan csak a kviddiccsről beszélt tekintve, hogy ha több mint háromszáz ponttal verik meg a Hollóhát csapatát a következő meccsen, akkor övék a Kupa.
Bármennyire is fontos volt Harry életében a kviddiccs, a meccset megelőző napokban sem feledkezett el a másik rögeszméjéről: Malfoyról. Egyik nap épp vacsorára sietett, de útközben megejtette a szokásos Tekergők-térkép ellenőrzését. Mivel nem találta Malfoyt a mágikus térképen, már épp azon volt, hogy elkönyvelje, a fiú már megint a Szükség Szobájában tartózkodik, amikor hirtelen megpillantotta az egyik fiúmosdóban. Az érdekes nem az volt, hogy hol van, hanem hogy kivel: A térkép ugyanis a Draco Malfoy pötty társaságában Hisztis Myrtle-t mutatta.
Harry a mosdó felé vette az irányt, majd mikor odaért, nagyon halkan és óvatosan kinyitotta az ajtót. Draco háttal a bejáratnak állt, görcsösen a mosdó fölé hajolva, fejét elkeseredetten lehajtva, a lefolyót bámulva. A szellem leányzó épp arról győzködte a szőke fiút, hogy tud rajta segíteni, ne legyen ilyen elkeseredett, amikor Harry belépett. Azonban Malfoy megrázta a fejét, és ekkor Harry legnagyobb megdöbbenésére azt vette észre, hogy Draco... sír. Igazán sír.
A szőke fiú egy idő után mély levegőt vett, majd hirtelen felnézett és meglátta a végletekig elképedt Harry tükörképét. Ösztönösen rántotta elő a pálcáját, majd küldött egy átkot Harry felé, ám elvétette. Myrtle hisztérikus ordítozásban tört ki, hogy hagyják azonnal abba, de a próbálkozása hasztalannak bizonyult; a két fiú egymás után küldte a másikra a különféle átkokat, miközben a feléjük száguldó rontást próbálták kikerülni, kivédeni.
Amikor Draco száját elhagyta a Crucio első néhány szótagja, Harry megelőzve őt kiáltotta: Sectumsempra. Az átok eltalálta a szőke fiút, mire vér spriccelt ki az arcából és a mellkasából, mintha egy láthatatlan karddal vágták volna fel. Draco pár lépést még hátratámolygott, aztán összeesett, pálcája pedig kihullott erőtlen kezéből.
Harry motyogását, miszerint ő nem akarta, elnyomta Myrtle "Gyilkos, gyilkos!" sikoltozása. A következő pillanatban Piton viharzott be a mosdóba, néhány varázsigével ellátta a fiú sebeit, majd Harryhez fordult és azt mondta, maradjon ott, ahol van, amíg felkíséri Dracót a gyengélkedőbe.
Amikor Piton visszatért, Harry még mindig döbbenten bizonygatta, hogy ő nem ezt akarta. Piton arról kezdte faggatni, hol tanult ilyen sötét mágiát, ám Harry nem mondta el neki az igazat. A professzor azonban nem hagyta annyiban, és utasította, hogy azonnal hozza oda az összes iskolai könyvét.
Harry víztől és vértől mocskosan rohant fel a Griffendél toronyba, majd gyorsan kölcsönkérte Ron bájitaltan könyvét. Visszafelé tartott már Pitonhoz, de előtte még el kellett rejtenie valahol a Félvér Herceg könyvét. Fel-le mászkált a hetedik emeleti folyosón, és akkor hirtelen megjelent előtte a Szükség Szobájának ajtaja. Belépve egy katedrális méretű szobában találta magát, amely szemmel láthatólag több roxforti diákgeneráció elrejtett dolgaival volt tele. Elsietett az "eltűntető fülke" mellett, amibe tavaly Montague beszorult, majd egy nagy faliszekrény előtt megállt, kinyitotta az ajtaját, majd gyorsan elrejtette a Félvér Herceg könyvét.
Miután visszatért a mosdóba, Piton arról faggatta, hogy a kezében tartott bájitaltan könyv, tényleg az övé-e, és Harry persze végig bizonygatta, hogy igen. Ennek ellenére a professzor hazugnak és csalónak nevezte - ugyanis a könyv belsejébe egy kusza, de sokkal inkább Ronéra, mint Harryére emlékeztető név állt. Büntetőmunkára ítélte a fiút az elkövetkezendő szombat délelőttökre, és az első ilyen alkalom épp a soron következő kviddicsmeccs idejére esett.
A Griffendél klubhelyiségében igen feszült volt a hangulat az eset miatt. Hermione egyre inkább meg volt róla győződve, hogy ezzel a Herceggel valami nem stimmel, de Harry továbbra is védte a bájitaltan könyve előző tulajdonosát. Kisebb vita alakult ki közöttük, majd Ginny és Hermione között is. Végül az est további részét csendben töltötték.
A meccs napján Harry számára elviselhetetlen érzés volt kiválni a kviddicspályára igyekvő tömegből és Piton irodája felé venni az irányt. A büntetőfeladata abból állt, hogy ősrégi, Fricstől származó feljegyzéseket kellett rendbe hoznia, melyek a Roxfort diákjai által elkövetett kihágásokat tartalmazták. Unalmas és értelmetlen munka volt természetesen, és a papírokon ráadásul igen gyakran bukkant fel az apja, Sirius vagy a többi tekergő neve.
Mikor Piton végül elengedte, már nem hallotta a tömeg beszűrődő morajlását, így úgy vélte, a meccs minden bizonnyal véget ért. Kissé félve közölte a Kövér Dámával a jelszót, hiszen tartott attól, mit talál bent a klubhelyiségben. Ám legnagyobb megkönnyebbülésére ünneplés vidám hangjai fogadták, amint belépett, és egy boldogan kiabáló Ron, hogy győztek. Aztán kivált a tömegből Ginny is, aki örömtől piros arccal rohant felé, majd átölelte.
Ekkor Harry egy hirtelen ötlettől vezérelve, és nem törődve azzal, hogy legalább ötven ember nézi őket, megcsókolta a lányt. Teljes csend telepedett a szobára. Mikor a csók véget ért, Harry körülnézve egy összezúzott pohárral a kezében álló Dean Thomast, és egy mindjárt-hozzátok-vágok-valamit arcot viselő Romilda Vane-t látott. Végül a tekintete találkozott a megdermedt Ronéval is. A fiú egy aprót bólintott a fejével, ezzel áldását adva a bimbózó kapcsolatra. A megdöbbenést követően Harry és Ginny egy hosszú sétára indultak az udvarra, hogy megbeszéljék a dolgokat egymás között.