10. fejezet

Gaunt háza

Harry a hét folyamán (bár még mindig nem tudott rájönni, ki áll a név mögött) végig használta a Félvér Herceg könyvét kivívva ezáltal Slughorn professzor odaadó csodálatát és Hermione mélységes rosszallását. Arra ugyan nem jutott ideje, hogy alaposan végigolvassa a megjegyzéseket, de felfedezte, hogy a bájitalkészítéssel kapcsolatos instrukciókon túl a Herceg saját maga által kifejlesztett átkokról is írt néha.
Szombat este elérkezett az első különóra Dumbledore professzorral. Harry mostanra már mindent tudott a múltról, ami tényszerű volt, de az igazgató úgy érezte, azokat az információkat is meg kell osztania vele Voldemortról, amik csupán találgatásokra és következtetésekre elegendőek. Ennek érdekében együtt merültek el egy újabb emlékben a merengő segítségével.
Egy Bob Ogden nevű minisztériumi varázsló emlékébe csöppentek, és rögtön Little Hangleton közelében találták magukat. A távolban látszott a hegyek lábánál fekvő kis falu, sőt, még a régi Denem ház és a temető is. Ogden ugyan a völgy felé indult, ám mielőtt elérhette volna azt, lekanyarodott és a bozótoson keresztül egy kis házhoz vágott át. A barátságtalan, lepusztult viskó ajtajára valaki egy kígyót szögezett, ám mielőtt a varázsló bekopoghatott volna, az egyik közeli fáról elé ugrott egy rongyos férfi, és egyik kezében kést, a másikban pálcát tartva próbálta elzavarni. Harry hirtelen nem értette, miért nem távozik Ogden, amikor a még mindig fenyegetően hadonászó "vadember" ordítozva követelte ezt, ám hamar rájött: az idegen párszaszóul beszél. Ekkor a férfi pálcájából hangos csattanás hallatszott, s a következő pillanatban a minisztériumi varázsló már a földön ült az orrát fogva, amiből valami furcsa, gusztustalan anyag szivárgott.
Nem fajulhatott azonban el jobban a dolog, mert a házból egy öreg, majomszerű ember, Gaunt jött elő a nagy zajra, és szintén párszaszóul beszélve bezavarta a fiát - az elhanyagolt férfit, Morfint, - majd kelletlenül, de beinvitálta Ogdent is.
Odabenn, a nyomorúságos kis viskóban fény derült rá, hogy Ogden azért jött a Minisztériumból, mert Morfin Little Hangletonban muglik előtt varázsolt és zaklatta őket. Gaunt teljesen felháborodott ezt hallva, hiszen a családja - ő maga, Morfin és a lánya, Merope is - egyenes ági származottjai magának Mardekár Malazárnak, amit mi sem bizonyít jobban, mint a középső ujján viselt csúf, fekete köves gyűrű. Miután ezt agresszívan Ogden képébe nyomta, előrángatott a lánya nyakából egy nehéz aranyláncot is, ami szintén az ősi nemesi származásukat igazolta. Kikérte magának, hogy őket holmi alantas muglik ügye miatt zaklassák, azt pedig egyenesen arcátlanságnak tartotta, hogy a fiának egy kihallgatáson kellene számot adnia a történtekről.
Merope azonban korántsem élvezte úgy apja megbecsülését, mint Morfin; láthatóan szolgaként bántak vele és alaposan meg volt félemlítve. Igyekezett mindvégig a háttérben maradni észrevétlenül, és ha az apja hozzá szólt, remegő kézzel igyekezett végrehajtani az utasításait.
Ogden és Gaunt vitája közepette egyszer csak lovak ügetése és lovasaik nevetése szűrődött be az ablakon. Mindannyian megdermedtek és lélegzetvisszafojtva figyelték, ahogy az arra járók egyre közelebb merészkedtek a kunyhójukhoz. Az egyik lovas egy Tom nevű fiatalember a tisztán behallatszó beszélgetésük során "drágám"-nak szólította a vele lovagló nőt, és ezt Morfin gúnyos élvezettel dörgölte a halálsápadt Merope orra alá. Elégedetten állapította meg, hogy a lány ezek után búcsút mondhat minden reményének Tommal kapcsolatban. Annak hallatán, hogy az aranyvérű Merope egy mugli után ácsingózik, Gaunt olyannyira dühbe gurult, hogy Ogden jobbnak látta elfutni, és cserbenhagyni a rémülten sikoltozó lányt, akit addigra az apja fojtogatni kezdett.
Menekülés közben a varázsló szó szerint egy fiatal, sötét hajú, nagyon jóképű lovasba ütközött, ám mielőtt kiderülhetett volna, mi történt a továbbiakban, Harry és Dumbledore kiléptek a merengőből.
Immár az igazgató irodájában ülve Harry megtudta, hogy Ogden perceken belül erősítéssel tért vissza, és mind Morfint, mint Gauntot az Azkabanba záratta, Merope pedig egy szerelmi bájital segítségével elcsábította Tom Denemet. Hónapokkal a fiuk - a későbbi Voldemort nagyúr - születése előtt azonban Merope úgy döntött, nem adja tovább a bájitalt a férjének, így az elhagyta őt és azonnal visszaköltözött Little Hangletonba. Tom Rowle Denem így került árvaházba, miután a nő belehalt a szülésbe, Marvolo/Rowle Gaunt pedig még csak kiejteni sem volt hajlandó többé a lánya nevét, és miután visszatért a kunyhóba, Azkabanban megrokkant szervezete már nem bírta sokáig az önellátó életmódot.
Harry az irodából távozóban ismét rákérdezett, mitől sérült meg ilyen komolyan Dumbledore keze, ám az idős varázsló későbbre odázta a választ. Az egyik asztalon viszont ott díszelgett az a bizonyos fekete köves gyűrű, ami nyári találkozásuk alkalmával még Dumbledore kezén volt - és Harry ezúttal rögtön felismerte: Ez volt az a gyűrű, amit Gaunt mutatott Ogdennek a merengőben.