21. fejezet

A láthatatlan szoba

Akármennyire is szerette volna, Harry még a Félvér Herceg könyvében sem talált rá módot, hogy Slughorn professzortól valahogy megszerezze a valódi emléket, melyet Dumbledore professzor kért. Bár talált a könyvben egy átkot "ellenségek számára" a nagy keresés közben, amiről elhatározta, hogy ki is fogja próbálni McLaggenen. Erőfeszítései, hogy találjon valami megoldást, minden mást háttérbe szorítottak, így nemhogy Piton esszéje nem tudta különösebben érdekelni, de még a közelgő hoppanálási vizsga sem.
Egyik este épp a klubhelyiségben ültek és beszélgettek (Ron azt tervezgette, hogyan szabaduljon meg Lavendertől), amikor a semmiből megjelent Sipor nyomában Dobbyval. A két manó, ha nehezen is, de előadta, hogy Malfoy az égvilágon semmit nem tesz, amivel megszegné az iskola szabályzatát, ám rendszeresen látogatja a Szükség Szobáját - ezért tűnik el néha a Térképről - miközben más diákok őrt állnak az ajtó előtt.
Harry megdicsérte Dobbyt, hiszen a házimanó remek munkát végzett, ám amikor Hermione hozzátette, hogy Sipor is nagyon ügyes volt, a másik manó nem átallott gorombáskodni a lánnyal. ("A sárvérű megszólította Siport... Sipor inkább úgy csinál, mintha nem hallaná...")
Ahogy a két manó eltűnt, Harryék gondolkozni kezdtek, mégis hány mardekáros lehet benne ebben az egész ügyletben, hogy mindig másvalaki áll őrt Malfoynak, ám hamar rájöttek, hogy nagy valószínűséggel Crak és Monstro lehetett ott minden alkalommal - a százfűlé-főzetet használva. (Slughorn első óráján ugyanis könnyen szerezhettek maguknak akármennyit az orruk előtt álló hatalmas kondérból.)
Harry az elkövetkezendőkben szinte teljesen mellőzte azt a feladatát, hogy megszerezze Slughorn professzor emlékét, és helyette minden erejével arra koncentrált, hogy a Szükség Szobájába bejutva megtalálja Malfoyt. Reggeli közben is ezt tervezgette (amit csak a Reggeli Próféta híre szakított félbe egy percre, mely tudatta, hogy Mundungus Fletchert az Azkabanba vitték), sőt, sötét varázslatok kivédése óra előtt meg is próbált bejutni a szobába. Ám hiába igyekezett kitalálni, milyen kívánság hatására jelenne meg előtte az ajtó, ami mögött Malfoly rejtőzik, teljes kudarcot vallott, és mérgében végül halálra rémített egy csapat elsőévest, amikor a láthatatlanná tevő köpenyben káromkodni kezdett.
"Harry dühösen és csalódottan indult az SVK órára, menet közben a táskájába gyömöszölve a láthatatlanná tevő köpenyt.
- Ismét tíz pont a Griffendéltől a késésért, Potter - közölte Piton, ahogy Harry beóvakodott a terembe, pedig a fél osztályon még látszott, hogy csupán egy pillanattal előtte érkeztek.
- Mielőtt elkezdenénk, kérem a dementorokról szóló esszéket - intett Piton a pálcájával szinte oda sem figyelve, mire vagy két tucat pergamen repült az asztalára, ahol egy halomba rendezték magukat. - És a saját érdekükben remélem, hogy jobbak, mint amiket összehordtak az Imperius átokról. Nos akkor, nyissák ki a... Igen, Mr. Finngihan?
- Uram... Én csak azon gondolkoztam, hogy lehet megkülönböztetni egy Inferiust egy szellemtől. Ma volt a Prófétában egy cikk róluk...
- Nem, nem volt róluk semmiféle cikk - jelentette ki Piton színtelen hangon.
- Öhm, de én hallottam többektől, hogy...
- Ha ténylegesen elolvasta volna a cikket, Mr. Finngihan, tudná, hogy az állítólagos Inferius nem volt más, csak egy Mundungus Fletcher nevezetű pitiáner tolvaj.
- Azért örülhetne kicsit kevésbé is. Elvégre egy oldalon állnak, nem? - súgta Harry Hermionénak és Ronnak.
- ... de úgy látom, Potternek is van hozzáfűznivalója - mutatott Piton egyenesen rájuk, a szemét le sem véve Harryről. - Halljuk akkor, mit gondol, miként lehet megkülönböztetni egy Inferiust és egy kísértetet?
Az egész osztály Harry felé fordult, aki lázasan próbált visszaemlékezni arra, amit még Dumbledore mondott, amikor Slughornt látogatták meg.
- Öhm... A szellemek átlátszók...?
- Remek - szakította félbe Piton gúnyosan - Látom, a hat év tanulás nem volt hiábavaló. Gratulálok. "A szellemek átlátszók."
Pansy Parkinson élesen felvihogott, de mások is elvigyorodtak Harry körül, aki nagy levegőt véve próbált lenyugodni.
- Igen. A szellemek átlátszók, az Inferiusok meg csak holttestek, amik ugye tömörek...
- Ezt egy ötéves is megmondja, Potter - mosolyodott el Piton a lehető leglekicsinylőbben. - Az Inferius olyan holttest, melyet sötét varázslattal kényszerítenek mozgásra. Nem él, csupán báb a használója kezében. Ezzel ellentétben a szellem egy eltávozott lélek földi lenyomata. Ami - ahogy Potter volt szíves megosztani velünk - átlátszó.
- Szerintem viszont az volt a leghasznosabb, amit Harry mondott - szólalt meg Ron. - Ha egy sötét sikátorban szembe jön valami, megnézzük, hogy szilárd-e vagy sem. Nem fogunk odamenni hozzá, és megkérdezni, hogy nem egy eltávozott lélek földi lenyomata-e véletlenül...
Az osztály hangosan nevetett fel, ám a jókedvet hamar félbeszakította Piton pillantása.
- Újabb tíz pont a Griffendéltől. De nem is vártam volna többet olyasvalakitől, aki olyannyira földhözragadt, hogy egy centivel nem tud arrébb hoppanálni.
- Ne - kapta el Harry karját Hermione, mielőtt a fiú megszólalhatott volna. - Hagyd rá, mert a végén megint büntetést kapsz!
- Nyissák ki a könyveket a kettőszázharmincadik oldalon - folytatta Piton az órát még mindig enyhe mosollyal az ajkán. - Olvassák el az első két bekezdést a Cruciatus átokról."
Óra után Harry és Ron a mosdóban összetalálkoztak Hisztis Myrtle-lel, aki azt hitte, az a fiú jött el megint hozzá, akivel beszélgetni szokott, és aki időnként sír, ám a kilétét nem volt hajlandó felfedni előttük.
Hétvégén Ron és Hermione együtt indultak a hoppanálási vizsgára Roxmortsba, ők ugyanis már betöltötték a tizenhetet. Harry a lány intése ellenére ismét a Szükség Szobáját célozta meg, s az ott őrködő Monstrót elijesztve megpróbált bejutni is, ám ez nem sikerült. A folyosón azonban összetalálkozott Tonksszal, aki Dumbledore professzorhoz igyekezett. A boszorkány még rosszabbul nézett ki, mint a legutóbbi találkozásukkor, és az iránt érdeklődött, hogy kapott-e Harry mostanában levelet valamelyik Rend-tagtól.
Miután szétváltak, Harrynek már nem sok ideje maradt a Szükség Szobájánál való próbálkozásra, hát lement a nagyterembe, ahol Hermione és Ron csatlakoztak hozzá. Elmesélték, hogy a lánynak sikerült a vizsga, Ron azonban hátrahagyta az egyik szemöldökét, ezért megbukott. Hermione már tökéletesen megy a hoppanálás, ám Ronnak még mindig van mit gyakorolnia bőven. Azon mindketten meglepődtek, hogy Harry találkozott Tonksszal, - aki Harry szerint talán szerelmes Siriusba - hiszen a lánynak nem szabadott volna elhagynia a posztját. Ám Ron kijelentette, hogy a nők néha furcsán viselkednek.