8. fejezet

Piton diadala

Harry ott feküdt bénultan az elfüggönyözött fülke padlóján, arcán sűrű cseppekben pergett a vére. Kiáltani próbált, de semmiféle hang nem jött ki a torkán. Kétségbeesésében eszébe ötlött, hogy néhány varázsló, köztük Dumbledore is képes hangtalanul varázsolni, és úgy döntött, ő is megpróbálkozik vele. Ám hiába ismételte magában újra és újra a begyűjtő bűbáj varázsigéjét, miközben a tőle nem messze heverő pálcáját fixírozta, nem történt semmi.
Hamarosan arra lett figyelmes, hogy a vonat remegni kezd alatta, tehát beindították a motorokat, és hamarosan kifutnak az állomásról. Ám ekkor kinyílt a füle ajtaja, majd egy kéz lehúzta róla a láthatatlanná tévő köpenyét és hatástalanította a bénító átkot. Tonks volt az. Közben elindult a vonat, ezért az aurorlány sietve talpra állította Harryt és az ajtó felé terelte. Mindketten szerencsésen le tudtak ugrani a peronra, ahol Tonks visszaadta Harrynek a pálcáját, majd rendbe hozta az orrát is. Azután biztonsági okokból visszavetette vele a köpenyét, majd a megidézett patrónusával üzenetet küldött a kastélyba, hogy Harry vele van.
Gyalog indultak útnak, és Tonks közben néhány szóval elmondta, hogy ott volt az állomáson, amikor befutott a vonat - ugyanis harmadmagával Roxmortsba helyezték az iskola védelme érdekében, - de mivel Harryt nem látta sehol, elindult megkeresni. Tudta, hogy nála van a köpenye, ezért még körültekintőbb volt, és a befüggönyözött fülke rögtön szemet szúrt neki.
Harry hálás volt, amiért kimentette szorult helyzetéből, mégsem élvezte a társaságát, hiszen Tonks egyáltalán nem emlékeztetett már az egy évvel ezelőtti önmagára, hiszen akkor még élénk volt, vidám, és (néha túlzottan is) beszédes, most viszont komoran magába zárkózott és mintha több évet öregedett volna. Hermione meg volt győződve róla, hogy Sirius halála miatt emészti magát, hiszen ha akkor ott a Minisztériumban ügyesebben küzd Bellatrix ellen, az unokatestvére minden bizonnyal nem halt volna meg. Harry fejében megfordult, hogy valami vigasztalót kellene mondania Tonksnak Siriusszal kapcsolatban, de nem bírta rászánni magát. Képtelen lett volna szóbahozni a keresztapja halálát.
Így aztán hallgatagon tették meg az utat az iskola kapujáig. Ám amikor Harry odaért és ki akarta nyitni, legnagyobb megdöbbenésére zárva találta. Tonks elmondta, hogy maga Dumbledore erősítette meg a kapu védelmi rendszerét, és Harry falmászási ötletét sem találta kivitelezhetőnek a biztonsági bűbájok miatt. Ám erre már nem is lett volna szükség, hiszen a kapu túloldalán feltűnő imbolygó lámpás arról árulkodott, hogy valaki közeledik feléjük.
Harry egészen megkönnyebbült, ám öröme nem tartott sokáig, ugyanis a fogadóbizottsága nem volt más, mint Perselus Piton. Tonks is meglepődött ezen, és meg is jegyezte, hogy Hagridot várta, a varázsló azonban gúnyos elégtétellel közölte vele, hogy Hagrid is késik a vacsoráról, így az üzenet nála landolt. Tett még néhány becsmérlő megjegyzést Tonks új patrónusára, ami meglehetősen gyengének látszott, azután az orrára vágta a kaput és elindult Harryvel a kastély felé.
Útközben a professzor levont "néhány" pontot Harrytől a késéséért, és mert nem vette át a talárját, majd kifejtette, hogy a fiú bizonyára direkt szervezte így, hogy ismét látványos legyen a belépője. Harry ha nehezen is, de megállta szó nélkül, és az épületbe érve végre le tudta rázni a kellemetlen társaságát. Amilyen gyorsan csak tudott, a Griffendél asztalához sietett, és igyekezett nem tudomást venni az őt követő kíváncsi szempárokról - bár sokan még fel is álltak, hogy jobban láthassák.
Ron és Hermione rémülten szemlélték vértől csatakos arcát, mígnem a lány egy bűbájjal megtisztította. Faggatni kezdték a késése oka felől, de Harry nem akart a nagyteremben beszélni a történtekről, hiszen a körülötte ülők mind a fülüket hegyezték. Ahogy végigfuttatta a tekintetét a termen, akaratlanul is megakadt a szeme Malfoyon, aki épp azt mímelte, hogy valakinek betöri az orrát, előadását pedig hatalmas nevetéssel fogadták társai. Harry magában azt kívánta, bárcsak egyszer szemtől szembe kerülhetne vele, hogy egyenlő esélyekkel megküzdhessenek.
Hermione közben arról beszélt, hogy a vonaton mindenki a Minisztériumbeli eseményekről faggatta őket. Ekkor Félig Fejnélküli Nick is bekapcsolódott a beszélgetésbe, és elújságolta, hogy a többi roxforti szellem hozzá, mint Harry Potter bizalmasához fordult némi információért az eset kapcsán, de ő nem árult el nekik semmit, mert - saját szavaival élve - inkább meghalna, mint hogy visszaéljen a barátja bizalmával.
Ekkor Dumbledore szólásra emelkedett, és ahogy széttárta a karjait, több diáknak is megakadt a szeme sérült kezén. Harry csodálkozott rajta, hogy legutóbbi találkozásuk óta sem gyógyíttatta meg, de Hermione - aki megjegyezte, hogy Dumbledore keze úgy néz ki, mintha elhalt volna, - kifejtette, hogy vannak olyan sérülések, amiket nem lehet helyrehozni. Miután az igazgató elmondta, hogy Fircs kitiltott az iskolából minden Weasley Varázsvicc Vállalatból származó terméket, valamint hogy a kviddicshez kedvet érzők jelentkezhetnek a házuk csapatába a házvezető tanáruknál, bemutatta a diákoknak az iskola új tanárát, Slughorn professzort, aki az idén bájitaltant fog nekik tanítani.
Óriási felhördülést váltottak ki a szavai, tekintve, hogy Piton ott virított teljes életnagyságban az igazgató jobbján. Ám Dumbledore elejét vette a további zajongásnak és bejelentette, hogy Piton professzor megkapta a sötét varázslatok kivédése tantárgyat.
Harry felháborodott tiltakozása kissé hangosabbra sikerült a kelleténél, emiatt többen is odakapták a fejüket. De képtelen volt megérteni, hogyan kaphatta meg ezt a tantárgyat Piton éppen most, amikor a sötét erők ismét feltámadtak, hiszen Dumbledore kezdettől fogva nem bízott benne annyira, hogy nekiadja.
Barátai is ezen tanakodtak, de miután nem jutottak előrébb, Harry megjegyezte, hogy így legalább nem marad Piton egy évnél tovább az iskolában, hiszen ez az állás el van átkozva. Mógus még el is halálozott a tanév vége előtt, így aztán drukkolni fog, hátha ismét történik egy hasonló haláleset.
Dumbledore ezután komolyabb témákra tért át: Ismét elmondta, hogy Voldemort és a halálfalók visszatértek, és ennélfogva nagyobb veszély fenyeget, mint korábban bármikor. Beszélt az iskola megerősített védelmi rendszeréről, és kért mindenkit, hogy tartsa be ezeket, még ha nevetségesnek vagy fölöslegesnek tartja is - különös tekintettel a takarodó utáni kiruccanásokra, - és bármi furcsát látnak, jelentsék valamelyik tanáruknak. Draco eközben a villáját lebegtette és rá sem nézett Dumbledore-ra, mintha egyáltalán nem érdekelné, amiről az igazgató beszél.
A vacsora végeztével Harry lemaradt a tömegtől, hogy elkerülje a további furcsa pillantásokat és a kérdezősködést. Hermione előresietett, hogy a prefektusi teendőinek eleget téve kalauzolja az elsősöket, Ron viszont hátramaradt vele. Ekkor végre elmondta neki, mi történt a vonaton - és Ron jó barát lévén nem nevette ki. Harry izgatottan számolt be neki arról, miket mondott Draco a Nagyúrról, de a barátját korántsem villanyozták fel a hallottak; biztos volt benne, hogy Malfoy csak Pansy előtt igyekezett megjátszani magát.
Csatlakozott hozzájuk Hagrid is, aki elmondta, hogy azért késett a vacsoráról, mert meglátogatta Grópot és ott ragadt nála. Elújságolta azt is, milyen jól érzi magát az óriás az új lakhelyén, fent a hegyekben egy barlangban, amit maga Dumbledore alakított ki neki. Hagrid olyan remekül kijött vele, hogy mostanában már azt fontolgatta, betanítja segédjének. Mielőtt elbúcsúztak volna, még szólt a fiúknak, hogy holnap jöjjenek korábban az órájára, és akkor megnézhetik Csikócsőrt - aki újabban a Witherwings névre hallgatott, - Ront és Harryt azonban igen kellemetlenül érintette ez a kérés, ugyanis idén egyikük - de még Hermione - sem vette fel a legendás lények gondozása tantárgyat.