29. fejezet

A főnix gyászdala

Harry csak nagyon nehezen volt képes elszakadni Dumbledore mellől. Hiába húzta volna félre Hagrid, csak Ginnynek sikerült elérnie, hogy felmenjen vele a gyengélkedőre.
Itt Harry megtudta, hogy a halottnak hitt test, amin átlépett, Bill Weasley volt. A fiú azonban szerencsére még életben volt annak ellenére, hogy Greyback rátámadt és szinte a felismerhetetlenségig összeroncsolta az arcát. A vérfarkas okozta sérüléseket ráadásul nem lehetett nyomtalanul eltűntetni, így Billnek örök életére viselnie kell a támadás nyomait. Ám mivel Greyback nem teliholdkor farkasként harapta meg, valószínű volt, hogy a vérfarkassá válást megúszta.
Neville is a gyengélkedőn volt, ő azonban nem szerzett súlyos sérüléseket.
A legrosszabb azonban csak ezután következett: a Főnix Rendjének jelenlevő tagjai Harrytől értesültek Dumbledore haláláról. Neki kellett azt is elmondania, ki követte el a gyilkosságot.
A beszámolót azonban kívülről megszakította valami: Fawkes szomorú, fájdalmasan gyönyörű gyászdala. Percekig álltak és hallgatták a dalt, mígnem McGalagony professzor be nem lépett a gyengélkedőre. Ahogy előtte Lupinék, ő sem bírta első hallásra elhinni, hogy Piton gyilkolta meg az igazgatót, hiszen Dumbledore professzor mindig olyan nagyon bízott a bájitalok mesterében.
A hosszúra nyúló csendet ismét Minerva szakította félbe: remegő hangon mesélte el, hogy minden az ő hibája volt, hiszen a csata kezdetekor ő küldte Flitwick professzort Pitonért.
Kiderült, hogy a halálfalók az eltűntető fülkén át jutottak be a Roxfortba. Amikor Malfoy előjött a Szükség Szobájából, az őrt álló Ginnyék nem láthattak semmit, mert körbehintette magát a Weasley Varázsvicc Vállalat által forgalmazott sötétség-porral. Azt érzékelték, hogy Malfoy nincs egyedül, de a nagy sötétben nem tudtak mit tenni ellenük: a halálfalók bejutottak, és egyikük rögtön fel is sietett a csillagvizsgálóhoz, hogy felküldje a Sötét Jegyet az égre.
Mindeközben Hermione és Luna Piton ajtaja előtt álltak őrt, így láthatták, ahogy Flitwick professzor megérkezik. Pár szót váltott odabenn a két tanár, ám csak Piton lépett elő a szobából, és utasította a két lányt, hogy vigyázzanak a bűbájtan tanárra, aki odabent elájult.
Arra mindannyian emlékeztek a csata hevében, hogy a csillagvizsgálóhoz vezető lépcsőn nem tudtak felmenni, valami átok mindannyiszor visszadobta őket, ám Piton könnyedén vette az akadályt, úgy sétált át az erőtéren, mintha ott se lenne.
Miután Dumbledore meghalt, és Piton Dracóval lejött a lépcsőn, természetesen senki nem támadt rájuk, hiszen nem sejtették, mi történt.
Lassan Fawkes is elhallgatott, és szinte ezzel egy időben megérkezett Mr. és Mrs. Weasley is, nyomukban Fleurrel, aki kijelentette, hogy bármi is történt, hozzámegy a legidősebb Weasley fiúhoz. A jelenet annyira meghatotta Mrs. Weasleyt, hogy nemcsak sírva borult össze Fleurrel, de még azt is megígérte neki, hogy az esküvőre a legszebb családi ékszert is elkéri számára a nénikéjüktől.
Mindenki legnagyobb döbbenetére Tonks Lupinhoz fordult:
"- Na látod! - hangzott fel egy ingerült hang. Tonks szemrehányóan meredt Lupinra. - Még így is hozzá akar menni, hogy megharapták! Mert őt nem érdekli!
- Ez egészen más - felelte Lupin alig mozgatva a száját, és arcára kiült a feszültség. - Billből nem lesz valódi vérfarkas. Az ő esete egészen...
- De engem sem érdekel, egyáltalán nem! - vágott közbe Tonks, mialatt megragadta Lupin talárjának elejét, és egy kissé megrázta. - Már ezerszer elmondtam neked...
És ekkor Harry fejében hirtelen összeállt a kép: Tonks patrónusa, seszínű haja, és az ok, hogy miért rohant Dumbledore-hoz, amikor azt hallotta, hogy Greyback megtámadt valakit, csak egyet jelentett: Nem Sirius volt az, akibe Tonks beleszeretett.
- És én is elmondtam már neked ezerszer - felelte Lupin kerülve a nő pillantását, szemeit a földre szegezve, - hogy túl öreg vagyok hozzád, túl szegény... túl veszélyes...
- Mindig is mondtam, hogy túlértékeled a jelentőségét ezeknek a dolgoknak, Remus - szólt oda Mrs. Weasley Fleur vállal fölül, miközben hátba veregette a lányt.
- Nem értékelem túl - jelentette ki Lupin magabiztosan. - Tonks egy fiatal és teljes embert érdemel.
- De ő téged akar - vágta rá Mrs. Weasley egy halvány mosollyal. - És ha azt vesszük, Remus, a fiatal és teljes emberek sem feltétlenül maradnak örökre azok.
Szomorú arccal mutatott az ágyon fekvő fiára.
- Ez nem... nem a megfelelő pillanat arra, hogy ezt megvitassuk - felelte Lupin kerülve a jelenlévők pillantását, miközben idegesen körbepillantott. - Dumbledore meghalt...
- Dumbledore mindenki másnál jobban örült volna annak a tudatnak, hogy egy kicsivel több szeretet van a világon - jegyezte meg McGalagony szigorúan éppen abban a pillanatban, amikor a gyengélkedő ajtaja kinyílt és belépett rajta Hagrid."
Az óriás azzal a hírrel csatlakozott hozzájuk, hogy Dumbledore professzor testét bevitték a kastélyba, a diákokat pedig visszazavarták a szobáikba.
McGalagony professzor azonnal összehívta a házvezető tanárokat (Slughorn professzort a Mardekár részéről), ám előtte még beszélni kívánt Harryvel. Meg akarta tudni, mi történt, amíg távol voltak, ám Harry Dumbledore-nak tett ígéretéhez híven nem mondott el semmit a barlangban történtekből. Azt azért elárulta, hogy Madam Rosmerta az Imperius hatása alatt volt.
Lassan odaértek a tanárok is, és mielőtt a miniszter megérkezett volna, McGalagony velük is váltott néhány szót. Bár Bimba professzor meg volt győződve róla, hogy amíg akár egyetlen diák is a Roxfortba kíván jönni, fenn kell tartani az iskolát, ám a többség azon a véleményen volt, hogy nincs sok értelme a Roxfortot nyitva tartani. Végül eldöntötték, hogy a felügyelőbizottság majd eldönti, mi lesz az iskola további sorsa. Azt azonban minden további vita nélkül elhatározták, hogy Dumbledore-t kívánságának megfelelően a Roxfort birtokán temetik el, és a diákokat sem küldik haza a ceremónia előtt.
Amint McGalagony professzor meglátta, hogy a miniszter megérkezett és a bejárati csarnok felé tart, elbocsátotta Harryt, aki a Griffendél klubhelységébe sietett. Ahogy számított rá, a diákok mind a kör alakú helyiségben voltak, így amikor szó nélkül felvonult a hálótermükbe, csak Ront találta ott. Bár már nem nagyon érdekelte, azért elővette a hamis horcruxot és megmutatta Ronnak. Közben pedig odakint Fawkes abbahagyta az éneklést, és elszállt a Roxfortból, hogy soha többé ne is térjen vissza oda.