3. fejezet

Igen és nem

Harry Potter a Privet Drive 4-ben lévő szobája ablakánál bóbiskolt. Órák óta ült már ott és csak bámult ki az estébe hajló délutánba, mígnem elnyomta az álom. Holmijait, tankönyveit szanaszét hagyta a szobában, asztalán pedig a Reggeli Próféta néhány száma hevert. Az egyik címlapján harsogó betűkkel ez állt: "Harry Potter: A kiválasztott?" A cikk Voldemort Minisztériumbeli felbukkanásáról szólt és hangot adott a feltételezésnek, miszerint a Sötét Nagyúr célpontja a Jóslatok Terme volt - bár ennek a helyiségnek a létezését hivatalosan cáfolták. Sokan azonban ennek ellenére is meg voltak róla győződve, hogy Voldemort egy konkrét jóslatot szeretett volna ellopni, és ennek a jóslatnak köze volt Harry Potterhez is, hiszen a fiú felbukkanása a helyszínen nem lehetett véletlen. Egyesek azonban még ennél is tovább mentek a feltételezésekben, és egyenesen azt állították, hogy az a bizonyos jóslat Harry Pottert nevezi meg kiválasztottnak, ő tehát az egyetlen, aki a Sötét Nagyurat képes legyőzni.
Egy másik cikkben Rufus Scrimgeour győzelméről írtak, melyet a közvélemény lelkesen fogadott, bár egyesek tudni vélték azt is, hogy a Wizengamot élére ismételten kinevezett Dumbledore és az új mágiaügyi miniszter között megszakadt a párbeszéd, miután nem tudtak megegyezni néhány kérdésben.
Egy harmadik újság hasábjain pedig arról lehetett olvasni, hogy a Minisztérium garanciát vállalt a roxforti diákok biztonságáért, és ennek érdekében Scrimgeour különféle óvintézkedéseket vezetett be az intézményben. A földön heverő lila szórólap is hasonló célból készült, és arról tanúskodott, hogy a Minisztérium a lakosság biztonságáról is igyekszik gondoskodni. A kiadvány a "Hogyan védjük meg otthonunkat és családunkat a sötét erőktől" címet viselte, és kezdő soraiban nyíltan elismerte a halálfalóktól való fenyegetettséget, majd pontokba szedve taglalta a javasolt teendőket.
Harry keze ügyében egy széthajtogatott levél hevert az ablakpárkányon Dumbledore kézírásával. Az igazgató arról írt benne, hogy x napon este 11 órakor érte jön, és ha Harry beleegyezik, elkíséri őt az Odúba. Útközben szeretné igénybe venni a segítségét is egy ügyben, melynek részleteiről a látogatásakor beszámol.
Harry mióta először kezébe vette a levelet, ezerszer is végigolvasta. Várta Dumbledore-t, mégsem csomagolt össze. Ez a hír túl szép volt számára ahhoz, hogy igaz legyen. Nem tudta elhinni, hogy csupán néhány napot kellett Dursleyéknél töltenie és máris megszabadul tőlük. Biztos volt benne, hogy valami közbejön majd, és nem bírta volna elviselni, ha csalódottságát az útra kész utazóládájának újbóli kiürítésével kellett volna tetéznie.
Ám most aludt, és karóráján a mutató lassan elérte a 11-et. Ekkor hirtelen kialudtak az utcai lámpák, ő pedig felriadt. Az ablakon kinézve egy magas alakot látott közeledni a kerti úton, mire szélsebesen nekiállt beledobálni a holmijait a ládájába. Csöngettek, Vernon bácsi pedig ajtót nyitott. Dumbledore megjelenése az egész Dursley családból félelemmel vegyes döbbenetet váltott ki, tekintélyt parancsoló lénye és finoman csípős megjegyzései azonban beléjük fojtották a szót.
Az igazgató helyet foglalt a nappaliban, mert szeretett volna megbeszélni néhány dolgot Harryvel még indulás előtt. A házigazdák feszengve hallgatták végig a párbeszédet, Harrynek pedig feltűnt, hogy Dumbledore egyik kezén összeaszott és megfeketedett a bőr, mintha megégett volna.
Az igazgató mondandójának lényege az volt, hogy Sirius minden vagyonát ráhagyta Harryre, ami egyáltalán nem volt csekélynek mondható. A Grimmauld tér 12. sorsa mégis kétséges volt, ugyanis a Blackek családi hagyománya szerint csak a nevüket viselő férfiak örökölhették. És még ha el is tekintenek a hagyománytól, akkor is elképzelhető, hogy olyan bűbájokkal is ellátták a házat, amelyek biztosítják, hogy kizárólag aranyvérű tulajdonába szállhat. Emiatt a Főnix Rendje már korábban kiköltözött onnan, hiszen nem lehettek benne biztosak, hogy az álcázó varázslataik Sirius halála után is működni fognak, illetve hogy mikor toppan be Bellatrix Lestrange (Sirius legidősebb élő rokona), hogy birtokba vegye a házat. Ám egy módot mégiscsak találtak arra, hogy kiderítsék, Harry tulajdonába szállt-e az ingatlan: Ha ő az örökös, akkor a házzal együtt egy házimanót is örökölt.
Dumbledore pálcájának intésére megjelent Sipor Dursleyék nappalijának közepén és ordítva követelte, hogy azonnal engedjék a gazdájához, Bellatrixhoz. Harry ezt kész örömest meg is tette volna, ám Dumbledore figyelmeztette, hogy azok után, amiket a manó a Főnix Rendjéről tud, nem engedhetik oda. Azt viszont tudniuk kell, hogy az övé lett-e a ház, és amennyiben igen, úgy Sipor teljesíteni fogja a parancsait, akár tetszik neki, akár nem. A fiú ekkor csöndre intette a sipákoló manót, aki - bár óriási erőfeszítések árán, de - rögvest szót fogadott. Ezek után Dumbledore javaslatára elküldték Roxfortba a többi házimanó mellé konyhai munkára.
Ugyanígy az övé lett Csikócsőr is, akit viszont boldogan bízott rá Hagridra.
Miután Harry becsomagolt és visszatért a nappaliba, Dumbledore közölte a feszengő Dursley családdal, hogy Harry jövőre nagykorú lesz, ugyanis betölti a 17. életévét, és a varázslóvilágban innentől számít férfinak. Mivel Voldemort visszatért, Harry most nagyobb veszélyben van, mint eddig bármikor azóta, hogy Dumbledore a Privet Drive 4. küszöbén hagyta őt. A varázslatok, melyeket az igazgató annak idején itt elvégzett, nagyfokú védelmet biztosítanak Harry számára mindaddig, amíg az "otthonának" mondhatja ezt a házat, ám ez megszűnik, amint betölti a 17. életévét. A Dursleyéktől annyit kért csupán, hogy engedjék meg Harrynek, hogy a 17. születésnapja előtt még egyszer visszatérhessen ide, mert ez biztosítani fogja a védelem működését egészen a nagykorúságáig.
Ezután útra keltek.