12. fejezet

Ezüst és opál

Harryt aggasztani kezdte, hogy Dumbledore professzor mintha elfeledkezett volna a különóráikról, hiszen már régóta nem jelentkezett és olykor napokra is eltűnt a Roxfortból.
Az első roxmortsi hétvége reggelén Harry korán ébredt, így a reggeliig fennmaradó idejét a Félvér Herceg könyvének olvasgatásával ütötte el. Bár Ron szerint az ilyesfajta viselkedés (nevezetesen tankönyvek bújása csak úgy kedvtelésből) kifejezetten beteges dolognak számít, és csak Hermione kiváltsága volt, Harry úgy érezte, ez alól a Herceg könyve kivétel lehet, hiszen nem éppen számított hivatalos tankönyvnek. Végiglapozgatta az összes hasznos megjegyzést, és az eddig számára ismeretlen átkokat és bűbájokat is, amelyekről - miután tele voltak javítgatásokkal, - gyanította, hogy minden bizonnyal a Herceg maga fejlesztette ki őket. Néhányat a legígéretesebbek közül Harry már korábban elsajátított: félelmetes sebességgel megnövesztette például a gyanútlan Crack lábkörmeit, Frics nyelvét pedig kétszer is a szájpadlásához ragasztotta, ám a leghasznosabbnak az a bűbáj bizonyult, amely a közelben állókat halk zümmögéssel akadályozta abban, hogy akár egy szót is halljanak a beszélgetésükből. (Hermione olyannyira ellene volt ezeknek a bűbájoknak, hogy nem is volt hajlandó megszólalni, ha Harry a Herceg által kifejlesztett Muffliato-bűbájt alkalmazva terelte el magukról a környezetük figyelmét.)
Ezen a reggelen Harry egy újabbat akart kipróbálni a Herceg varázsigéi közül, a Levicorpust. A jegyzet non-verbálisként tűntette fel a varázslatot, így Harry csak intett a pálcájával, amire az addig békésen alvó Ron azonnal a levegőbe emelkedett, mintha a bokájánál fogva egy láthatatlan kötélen felrántották volna. Harry szerencsére a semlegesítő varázsigét is hamar megtalálta, így barátjának nem esett baja.
Reggelinél a fiúk el is mesélték a kis kalandot Hermionénak, aki azonban felelőtlenségnek tartotta, hogy csak úgy kipróbálnak valamit, amit egy ismeretlen firkál egy könyv margójára, sőt, arra is emlékeztette őket, hogy ezt az átkot a halálfalók is használják, hiszen a Kviddics Világkupadöntőn pontosan így lebegtették az ártatlan muglikat.
Frics ellenőrzésén eddig sem volt egyszerű átjutni Roxmortsba indulva, ám a gondnok ezúttal, ha lehet, még jobban átvizsgálta a diákokat egy álságdetektor segítségével. Ron egyszerűen képtelen volt felfogni, miért van erre szükség, hiszen abból csak nem lehet nagy baj, ha valamit kicsempésznek az iskolából.
A faluba vezető út igen kellemetlen volt; a jeges szélben valamennyien átfagytak, így külön lehangoló volt látni, hogy Zonko Csodabazárja bezárt. A Mézesfalásban melegedve a trió összetalálkozott Slughorn professzorral, aki egy nagy csomag kandírozott ananászt szorongatott. A tanár megjegyezte, hogy Harry már három vacsoráját is kihagyta (a fiú ugyanis amint meghívást kapott tőle, rendszerint azonnal összehívott egy-egy kviddicsedzést, hogy ne kelljen megjelennie), és sajnálattal vette tudomásul, hogy a következőt is ki fogja hagyni. Ginny ugyanis aznap reggel prezentálta Dumbledore professzor levelét, melyben az igazgató a következő különóra időpontját tudatta Harryvel, és ez egybeesett a meghívás időpontjával. Hermione próbálta győzködni ugyan a fiút, hogy a legközelebbi Slughorn-összejövetelen próbáljon meg ott lenni, hiszen nem is olyan szörnyű, Ron arcát látva azonban hamar az új, minden eddiginél nagyobb cukorpennákra terelte a szót.
Miután kissé megmelegedtek a Mézesfalásban, elindultak a Három Seprűbe, ám útközben összeakadtak a Szárnyas Vadkan csaposával és Mundungus Fletcherrel. Az apró termetű varázsló ahogy megpillantotta hármójukat, ijedtében elejtette a nála lévő ócska táskát, amiből hatalmas mennyiségű lim-lom szóródott szét a havon. Ahogy Ron felemelte az egyik ezüstserleget, észrevették, hogy a Black család címerével van díszítve. Harry hirtelen mozdulattal torkon ragadta Mundungust és a falhoz szorította, majd a pálcáját rászegezve követelte, hogy adja elő a holmikat, ám az enyveskezű varázslónak sikerült hoppanálnia. Harry dühében mindenféléket üvöltözött az addigra már messze járó tolvaj után, mígnem Tonks - szinte a semmiből - megjelent, és beterelte őket a Három Seprűbe. A délután további részét be is árnyékolta ez az incidens, és így egy-egy vajsör csendes eliszogatása után a trió úgy döntött, elég volt ennyi jó egy napra, visszamennek a kastélyba.
Fázva és főleg sietősen indultak útnak, és Harrynek közben eszébe jutott, hogy minden bizonnyal azért nem futottak össze Ginnyvel és Deannel, mert ők Madam Puddifoot kávézójában múlathatták az időt. Ahogy kiértek a faluból, majdnem beérték Katie Bellt és a barátnőjét, Leanne-t. Hallották, ahogy a két lány veszekszik valamin, amit Katie a kezében tart. Leanne el akarta venni a kis, barna papírba göngyölt csomagot, ám ahogy a másik lány vissza akarta rántani azt, a csomag szétszakadt és leesett a földre. Ebben a pillanatban Katie a levegőbe emelkedett, bár nem úgy, mint Ron, amikor Harry megátkozta reggel, hanem kecsesen, karjait széttárva, csukott szemmel. Azután hirtelen felpattantak a szemei, és fülsiketítően sikoltozni kezdett. Leanne-nel együtt sikerült visszarángatniuk a földre a még mindig sikítozó, kapálózó Katie-t, ám mivel sehogy sem tudták megnyugtatni, Harry elszaladt, és hamarosan Hagriddal tért vissza, aki felkapta a lányt, és öles léptekkel elindult vele a kastély felé.
Az összeverődött kis tömeg közepén még mindig ott hevert a csomag, ami fölött a lányok vitatkoztak, és valami furcsa, zöldes fény szűrődött ki belőle. A szakadt csomagoláson át egy díszes opálnyakláncot pillantottak meg; azt, amit Harry még Borgin üzletében látott réges-régen. Leanne elmesélte, hogy Katie-vel a Három Seprűben voltak, és a barátnője a csomaggal tért vissza a mosdóból, amit egy idegentől kapott azzal a megbízással, hogy Roxfortban adja át valakinek. Ám azt nem volt hajlandó elmondani, hogy kitől kapta és kinek kell átadnia.
A nyakláncot Harry beletekerte a sáljába, majd a barátaival és Leanne-nel együtt Hagrid után siettek. Ahogy összetalálkoztak McGalagony professzorral, átadták neki az ékszert, amit a tanárnő egyből leküldetett Friccsel Piton professzorhoz. Elmondták, mi történt, sőt, miután McGalagony elküldte a gyengélkedőre Leanne-t, Harry azt is kibökte, hogy szerinte Draco Malfoy keze lehet a dologban. Bár jobb lett volna Dumbledore professzorral megosztania ezt a gyanúját, de mivel az igazgató nem tartózkodott az iskolában, a tanárnőnek mesélte el Draco látogatását Borgin üzletében. Hárman majdnem összevitatkoztak azon, vajon tényleg a nyaklánc lehetett-e az, amit Draco a Zsebpiszok közben említett, ám McGalagony leszögezte, hogy a fiú semmiképp nem adhatta a csomagot Katie-nek, ugyanis nála teljesített büntetőmunkát egész nap. Miután a tanárnő kitessékelte őket az irodájából, Harryék még sokáig találgatták, kinek szánhatták a veszélyes ajándékot - Dumbledore és Slughorn professzorok neve is felmerült, - ám sem erre nem tudtak rájönni, sem pedig Harryt nem tudták meggyőzni arról, hogy nem Draco Malfoy állt az eset mögött.