18. fejezet

Szülinapi meglepetések

Amikor Harry beszámolt barátainak arról, hogy Slughorn milyen feladattal bízta meg, Ron úgy vélte, ez semmilyen nehézséget nem fog okozni neki, hiszen a professzor kedveli őt, nem mondana neki nemet. Hermione azonban úgy gondolta, Slughorn mindenáron magában akarja tartani ezt a titkot, ha még Dumbledore-nak sem sikerült kiszednie belőle, és rendkívül bosszantotta, hogy ő maga még sosem hallott a horcruxokról. Gyanította, hogy igen magas szintű fekete mágiáról lehet szó, ha Voldemort ennyire érdeklődött a téma iránt, Harrynek pedig azt tanácsolta, legyen nagyon óvatos Slughornnal és dolgozzon ki valami taktikát, mert másképp nem fogja tudni kikérdezni.
Az aznapi bájitaltan órán az ellenmérgekről tanultak, melyek elkészítése igen bonyolult feladat volt. Minden méregnek az összetételéhez kellett igazítani az ellenmérget, amihez a mérgek alkotórészeinek analizálására és szétválasztására volt szükség. Hermione természetesen élen járt a feladatban, Harry pedig lázasan keresgélt a Félvér Herceg könyvében valami segítség után, ám ezúttal nem járt sikerrel. Az ellenmérgekről szóló fejezethez csak annyit írt a Herceg: "Le kell nyomni a torkukon egy bezoárt."
Az óra lassan a végéhez közeledett, és Harry ellenmérge szánalmasan állt. Egy hirtelen ötlettől vezérelve az egyik tároló szekrényhez sietett, ahonnan előhalászott egy babszemhez hasonló apró követ, azaz a kecskék gyomrából származó bezoárt, amivel aztán visszamasírozott az asztalhoz. Amikor Slughorn végignézte a munkájukat, Harry megmutatta neki a kezében szorongatott követ, mire a professzor elismerő nevetésben tört ki és méltatni kezdte Harry kreativitását és merészségét. Elvette a követ és felmutatta az osztálynak, majd tíz ponttal jutalmazta a Griffendélt Harry zseniális húzásáért. Hermione és Malfoy ettől nem ugrottak éppen ki a bőrükből, de Ron is haragudott rá, amiért csak magának hozott bezoárt, de neki nem.
Óra után Harry úgy intézte, hogy kettesben maradhasson Slughornnal, és akárcsak Tom Denem, ő is rákérdezett, mit tud a professzor a horcruxokról. Slughorn megdermedt a kérdés hallatán, és arcára kiült a rémület, majd kijelentette, hogy semmit nem tud róluk, és rövid úton elhagyta a tantermet.
Harry elhatározta, hogy néhány napig békén hagyja a professzort a kérdéssel, hogy megnyugodjon, és csak azután fog ismét visszatérni rá. Slughorn kedélyes hangulata látszólag ismét a régi lett, és Harry alig várta már, hogy újabb összejövetelre hívja a Csiga Klub tagjait (amit ezúttal semmi pénzért nem hagyott volna ki), ez azonban nem következett be.
Hermione eközben a horcruxok után nyomozott a könyvtárban, ám legnagyobb megrökönyödésére nem talált semmit, csupán egyetlen mondatot: "A horcruxokról, melyek minden mágikus találmányok közül a legsetétebbek, mi nem szólunk és nem adunk instrukciókat sem."
Elérkezett az első hoppanálás óra időpontja, melynek idjére Dumbledore feloldotta a hoppanálás-gátló bűbájt a nagyterem területén, hogy itt gyakorolhassanak a diákok. Az órán megjelent a négy házvezető tanár, valamint Wilkie Twycross hoppanálási instruktor a minisztériumból. Az instruktor beszéde közben McGalagony csendre intette Malfoyt, ami Harrynek azonnal felkeltette a figyelmét. Így miközben mindenki elhelyezkedett a hoppanáláshoz, hátraosont és beállt a szőke fiú mögé, hogy ki tudja hallgatni, miről beszél Crakkel:
"- Nem tudom, hogy még meddig, oké? - vetette oda Malfoy termetes barátjának nem is sejtve, hogy Harry a háta mögött áll. - Tovább tart, mint ahogy gondoltam.
Crak már nyitotta a száját a válaszra, ám Malfoy a jelek szerint kitalálta, hogy mit akar mondani.
- Nézd, az égvilágon semmi közöd hozzá, hogy mit csinálok, Crak. Te és Monstro csak hajtsátok végre az utasításokat és tartsátok nyitva a szemeteket!
- Én meg szoktam mondani a barátaimnak, mire készülök, ha azt akarom, hogy tartsák nyitva a szemüket - szólt közbe Harry pont olyan hangosan, hogy Malfoy meghallja.
Malfoy megpördült és a pálcája után kapott, de ebben a pillanatban a négy ház vezetője egyszerre intette csendre a társaságot, és mindenki elhallgatott. Malfoy lassan visszafordult a tanárok felé."
A hoppanálási instruktor minden diák elé egy karikát varázsolt, ez volt célpontjuk, ahová érkezniük kellett. A három kulcsszó a célzás, az eltökéltség és a megfontoltság volt, ezek szem előtt tartásával válhatott képessé egy varázsló, hogy eltűnjön az egyik helyről, és ugyanazon pillanatban megjelenjen egy másik helyen. A legtöbb diáknak nehézséget okozott az első néhány próbálkozás, egyedül Susan Bones érkezett meg a maga körébe, ám a bal lábát szörnyű sikoltozások közepette hátrahagyta a kiindulási ponton, és habár a malőrt a házvezetők azonnal helyrehozták, az általános rémület rányomta a bélyegét a diákok további próbálkozásaira is.
A klubhelyiségbe visszatérve Harry azonnal a hálótermükbe ment, majd előszedte a Tekergők Térképét és megpróbálta megkeresni rajta Dracót. Kíváncsi volt, hova mehet a fiú, ahol Craknek és Monstrónak őrt kell állnia. Meg is találta hamarosan a Mardekár klubhelyiségében Pansy és a két termetes csatlósa társaságában, amit egy kissé csalódottan vett tudomásul. De elhatározta, hogy ezentúl figyelni fogja őt a térképen, és ha meglátja, hogy valahol ólálkodik, Crak és Monstro pedig őrséget áll, azonnal ott terem a láthatatlanná tévő köpenyében.
Így is tett, ám hiába; nem fedezett fel az égvilágon semmit. A két megtermett mardekárost többször látta mászkálni vagy éppen egyhelyben szobrozni az iskolában, Draco azonban sokszor úgy eltűnt, hogy egyáltalán nem mutatta őt a térkép. Ezt Harry nem tudta mire vélni, hiszen a szigorú biztonsági intézkedések miatt egyáltalán nem lehetett elhagyni az iskola területét, érthetetlen volt tehát, hova tudott Draco úgy eltűnni, hogy a térkép nem mutatta.
Ron legnagyobb sajnálatára a tavaszi roxmortsi kirándulást biztonsági okokból törölték, pedig épp a születésnapjára esett volna, így nem volt más, amit várhatott, csak a hoppanálás vizsga. Ez viszont igencsak aggodalommal töltötte el, hiszen szinte semmit nem fejlődtek az első órájuk óta.
Ron a születésnapjának reggelén arra ébredt, hogy egy halomnyi ajándék hever az ágya lábánál. Miközben bontogatni kezdte őket, Harry kiugrott az ágyból és a ládája aljáról előkotorta a Tekergők Térképét, ehhez azonban jó néhány holmiját kénytelen volt kiszedni, hogy hozzáférjen. És Dracót megint nem látta sehol a térképen.
Ron közben nekilátott egy doboz lángnyelv whiskyvel töltött bonbonnak. Mire felöltöztek, már három csokoládét megevett, és Harry döbbenten látta, hogy az ágy egyik oszlopának dőlve a semmibe bámul. Azelőtt néhány perccel még a reggeliről beszélt, most azonban kijelentette, hogy nem éhes, hanem halálosan szerelmes.
Harry már felkészült egy kiadós ömlengésre Lavenderről, ám legnagyobb döbbenetére barátja Romilda Vane-t jelölte meg imádata tárgyául. Harry azt hitte, viccel, de a fiú halálosan komolynak tűnt, és miután Harry félvállról vette őt, éktelen haragra gerjedt és behúzott neki egyet.
Harrynek ekkor végre derengeni kezdett a dolog, és villámgyorsan kiderítette, hogy Ron a földről vette fel a doboz bonbont, amit még ő kapott Romildától a karácsonyi parti előtt, és amit hanyagul a ládájába süllyesztett, de most a pakolászásnál kirakott. A bonbonok természetesen tele voltak szerelmi bájitallal, és ez szemlátomást megtette a hatását.
Ron állapota azonban ettől függetlenül sem változott, és Harrynek eszébe jutott Slughorn. Elhatározta, hogy a professzor irodájába csalja Ront azzal az ürüggyel, hogy ott van Romilda is. Ron örömmel vele tartott, és a bejáratnál rá várakozó Lavendert durván elküldte.
Slughorn nem fogadta őket éppen kitörő örömmel, hiszen meglehetősen korán volt még, és amúgy is tartott Harry látogatásaitól. A fiú azonban fojtott hangon elmagyarázta neki, mi történt, és Slughorn beinvitálta őket, maga pedig nekiállt elkészíteni az ellenszert. Hamar elkészült, és Ron készséggel ki is itta, ám miután hatott, arcára mélységes megrökönyödés ült ki. Állapotát látva a professzor úgy vélte, jól jönne neki egy kis szíverősítő, és előszedte a karácsonyról megmaradt utolsó üveg mézsört, amit Dumbledore-nak tartogatott.
Slughorn jókedvében volt, és Harrynek azonnal eszébe jutott, hogy most talán kellő alkalom adódik rá, hogy kikérdezze őt arról a bizonyos emlékről. A professzor kitöltött az italból három pohárral, és az elsőt Ron kezébe adta, aki meg sem várva a születésnapi köszöntőt rögtön felhajtotta az italt.
Azután elejtette a poharát, összegörnyedt és rángatózni kezdett. Slughorn a rémülettől gyökeret eresztett és csak nézte az agonizáló fiút, akinek időközben egészen elkékült a bőre. Harry ekkor felugrott és Slughorn nyitott bájital-készletéhez szaladt, majd addig kutatott benne, amíg meg nem találta a bezoárt, amit a professzor az órájuk után magával vitt. Az apró kővel visszasietett a barátjához, majd a szájába erőltette. Ron teste megrázkódott, majd összecsuklott és elernyedt.